Pánikbetegség

Szerző: Dr. Ormay István pszichiáter pszichoterapeuta magánorvos

Pánik rohamok: Rendszertelenül és bejósolhatatlanul ismétlődő, percekig tartó, rohamokban jelentkező, akár a halálfélelemig fokozódó szorongással járó rosszullétek, amelyeket többnyire rendkívül heves testi tünetek kísérnek. Pánik betegségről csak akkor beszélhetünk, ha a fő tünetek közül legalább négy rendszeresen, legalább havi 4 alkalommal észlelhető.

A roham és a betegség között fontos különbséget tennünk. Pánikrohamok számos egyéb pszichiátriai betegség, főként a szorongásos kórképek, de személyiségzavarok, vagy pszichés reakció részei is lehetnek (pl. váratlan „rossz hírre” adott heveny stresszreakció, stb.) .Ezek a rohamok többnyire nem érik olyan váratlanul a betegeket, mert általában a páciens számára szorongást okozó helyzetekben alakulnak ki. Pánikrohamot utánozhatnak különböző szervi betegségek is, ezért az első rosszullét után mindenképpen indokolt az alapos orvosi kivizsgálás. Főként rendkívüli élethelyzetekben, tartós kimerültség során, pánikrohamot enyhébb formában akár teljesen egészséges egyén is tapasztalhat magán, anélkül, hogy ennek bármi további következménye lenne. Vegyük ezt mégis komolyan, és próbáljuk azt megérteni, mit is jelez ezáltal a szervezetünk.

A pánikbetegségben szenvedő betegek hirtelen kialakuló, rendkívül heves szorongásos rohamokat élnek át, és ezek a rohamok rendszertelenül ismétlődnek. Fontos, hogy ezek a rosszullétek nincsenek kapcsolatban az éppen átélt, aktuális eseményekkel. Mivel sokszor a két pánikroham közötti időszak gyakran minden szorongástól mentesen telik, annál elkeserítőbb és rémisztőbb az újabb, a betegre „derült égből villámcsapásként” lecsapó rosszullét jelentkezése.

A kezeletlen pánikbetegségre az jellemző, hogy az első roham egy elég jól meghatározott helyzetben lép fel (pl. szupermarketekben, közlekedési eszközön, sorban álláskor), majd hosszabb - rövidebb ideig „csend” következik. Váratlanul lép fel az újabb rosszullét, amelyet – egyre rövidebb időközönként - újabbak követhetnek, és akár egy héten több roham is jelentkezik. Általában csak néhány percesek, de előfordulhat 1-2 órán át tartó rosszullét is.

A pánikrohamnak van egy rendkívüli paradoxonja. Az, hogy valójában semmi olyan nem történik a mégoly ijesztő rosszullét alatt, ami ne lenne teljesen „normális” élettani folyamat! Valójában arról van szó, hogy valami sokszor ismeretlen kiváltó okra testünk-lelkünk úgy reagál, mintha végveszélyben lennénk, és most azonnal menekülnünk vagy küzdenünk kellene. Csak éppen rosszkor és rossz helyen kapcsolt be a riasztónk, vaklárma az egész. Ezért nem hallani soha, egyetlen olyan esetről sem, hogy valaki valóban meghalt, lebénult, vagy megnyomorodott volna egy pánikroham alatt...

A pánikroham tüneteit szokás pszichés és testi összetevőkre bontani. Az átélt lélektani állapot lényege a rendkívül heves szorongás, aggodalom, valami küszöbön álló katasztrófa érzete. E betegek gyakran rendkívüli halálfélelmet élnek át, rettegést attól, hogy mindjárt megőrülnek, vagy elveszítik az önuralmukat. A testi tünetek valójában a rendkívül heves stresszreakció kísérőjelenségeinek feleltethetők meg: heves szívdobogás, fullasztó légszomj, mellkasi nyomás, remegés, izzadás, hideg-meleg hullámok, elidegenedettség élménye, általános zsibbadás, gyengeség érzés, hányinger.

A tünetek gondos elemzése alapján úgy tűnik, a pánikbetegségnek valóban léteznek altípusai. Egyik válfajában a szorongás áll az előtérben, és maga a roham is inkább e rossz gondolatok miatti „páni” félelemmel indul. Más esetekben a testi tünetek uralják a klinikai képet.

Az esetek nagy részében a pánik zavar különböző elkerülő viselkedésekkel társul, melyek enyhébb, vagy súlyosabb agorafóbiához vezethetnek. Főleg hosszabb fennállás során gyakori, hogy depresszió, túlzott alkohol fogyasztás is társul a pánikbetegséghez.

A pánikbetegség kezelésekor kapkodni nem szabad, fontos a jó terapeuta-beteg kapcsolat. Maga a pánikroham nagyon jól megszüntethető bizonyos szorongáscsökkentő gyógyszerekkel, és a meghatározott idejű gyógyszeres kezelés segíthet a tartós tünetmentesség elérésében is. A gyógyszeres kezelés mellett mindig szükség van pszichoterápiás segítségre is. A szakszerű pszichoterápia elsődleges kezelésnek is választható, főleg akkor, ha inkább a szorongás lelki élménye, vagy fóbiás tünetek, életvezetési konfliktushelyzetek is felderíthetőek. A pszichoterápiás kezelés célozhatja elsősorban a tünetek leküzdését és megelőzését, de – főként a fóbiákhoz, életeseményekhez kapcsolódó pánik esetében - irányulhat „mélyebbre” is, pl. a háttérben lévő önértékelési zavarok, párkapcsolati problémák feldolgozására.