Szociális fóbia

Szerző: Dr. Ormay István pszichiáter pszichoterapeuta magánorvos

Főként a mások figyelmének kitett helyzetekben kínzóan jelentkező félelem a megszégyenüléstől.

A szociális fóbia lényege, hogy a beteg nagyon erős szorongást él át minden olyan nyilvános helyzetben, ahol a figyelem középpontjába kerülhet, vagy bírálat érheti. A szociális fóbiában szenvedő emberek aggódhatnak attól, hogy valami ostobaságot vagy zavarba ejtő dolgot fognak elkövetni mások előtt. Van, hogy ezek a cselekvések teljesen hétköznapiak: pl. enni mások előtt, akik látni fogják, hogy remeg a kezem, vagy biztosan észreveszik rajtam, hogy valami nem stimmel velem. Máskor valami jelentősebb dolgot kellene cselekedni: beszédet mondani mások előtt, megszólítani egy ismeretlen, kérdezni, kérni valamit.

A szociális fóbiások élettere beszűkül, mert kerülni kezdik a szorongást kiváltó helyzeteket. Akár súlyos életvezetési következményekkel járhat, ha a fóbiás panaszok miatt valaki pl. lemond egy jó álláslehetőségről, vagy neki sem fog az álláskeresésnek, nyelvtanulásnak, kapcsolatteremtésnek. Rendkívüli esetben a beteg, szinte ki sem mozdulván otthonából, teljesen izolálódhat.

A fóbiás tisztában van félelmei ésszerűtlenségével, de mégis, alig képes legyőzni azokat. Szinte egész élete a a „szeretném csinálni de szeretném elkerülni is” szándékkettősségében őrlődve végeláthatatlan rágódás és hezitálás színterévé válhat. Ördögi kör alakulhat ki: a fóbiás rettegés rosszabb szociális érdekérvényesítő teljesítménnyel jár együtt, így a személyes hatékonyság csökken, ez viszont az amúgy is általában alacsonyabb önértékelést tovább rontja...

Kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek vannak szorongásai a szociális térben, ahol óvódás korunktól fogva megmérettetünk. Hétköznapi szinten önértékelési problémáknak hívjuk ezt a vívódást, amely bizonyos életszakaszokban életünk központi kérdésévé fokozódik: ki vagyok én, mit szólnak mások hozzám, hogyan illeszkedek majd a közösségbe, mire viszem az életben? A kamaszkor alapvető kérdései ezek, így nem csoda, hogy a szociális fóbia kezdete is ezekre az évekre tehető, és férfiakban-nőkben körülbelül azonos gyakorisággal fordul elő.

Kezelésében a pszichoterápiás beavatkozások az elsődlegesek, akkor is, ha bizonyos esetekben gyógyszeres szorongáscsökkenésre, a társuló depresszív állapotok kezelésére is nagy szükség lehet.