Agorafóbia
Heves szorongás és menekülési vágy olyan helyzetekben, amelyekben a beteg attól fél, hogy egy esetleges rosszulléte esetén nem tud segítséget kapni, vagy elmenekülni. Tipikusan a közlekedési eszközökön, bevásárlóhelyeken, tömegben, vagy a biztonságot nyújtó otthont egyedül elhagyva jelentkezik a szorongás, ezért ezeket a szituációkat megpróbálják elkerülni a betegek.
Agorafóbiában tehát a mindennapi életvitellel
szükségszerűen együtt járó cselekvések, úgymint az utazás, vásárlás, sorban
állás, sorra fenyegető helyzetekké változnak át, ezért az agorafóbiában
szenvedők sokszor élik át a szorongás testi és lelki tüneteit. Náluk a
pánikroham is gyakori, illetve a pánik betegség gyakran társul agorafóbiával.
Sokszor éppen a megsemmisítő erejű pánikrohamok ismétlődésétől való félelem
megy át fóbiás szorongásba, általában olyan szituációkra kivetítve, ahol a
páciens korábban pánikrohamot élt át. Ekkor úgy véli, hogy ha például megint
sorba fog állni, vagy egyedül indul el otthonról, ismét pánikrohama lesz, vagy
segítség nélkül marad, és a rosszulléttől magatehetetlenné válva önmagán sem
tud segíteni. Érthető, hogy a szokatlan, ismeretlen környezet még fenyegetőbb,
illetve pl. az orvosi rendelők elérhetősége, vagy egy kísérő jelenléte
megnyugtató hatású lehet.
Könnyebb együtt élni a szorongással, ha azt csak néhány, jól körülhatárolható esemény váltja ki. Ilyen például a repülés, vagy a sífelvonó, ha ezek a szituációk könnyedén kiküszöbölhetők az egyén életviteléből, és nem légikisasszony, vagy üzletember, netán sí edző a páciens. Még a lift használata is viszonylag könnyen mellőzhető lehet. Ezekben az esetekben egyszerű, vagy specifikus fóbiákról beszélhetünk. Ezzel szemben agorafóbiában a szorongás több szituációra terjed ki, ezáltal rendkívül megnehezíti a mindennapi életvitelt, mivel sokféle és hétköznapi helyzet elkerüléséhez vezet. Vannak, akik nagy küzdelmek árán képesek legyőzni szorongásukat, és a rosszullét határán tengődve, vagy egy „beavatott”, megbízható társ jelenlétében képesek elviselni a szorongást kiváltó helyzetet. Ők, bár teljesítik a feladataikat, de nagyfokú életminőség romlást kell elszenvedniük. Szélsőséges esetekben viszont az agorafóbiában szenvedő embernek még az is nehézséget okozhat, hogy elhagyja az otthonát. Ilyenkor az agorafóbia mellett már gyakran észlelhetők a depresszió tünetei is.
Általában fiatal felnőttkorban kezdőnek az első tünetek, és e betegség nőknél gyakoribb. A kórkép lefolyása hosszadalmas, a tünetek hullámzó intenzitásúak. Súlyos szövődménye lehet a depresszió, vagy gyógyszerrel, alkohollal történő visszaélés, és ezeknek a testi következményei. Az agorafóbiás tünetek a párkapcsolatokban talán még a többi szorongásos betegségnél is nagyobb megterhelést jelenthetnek, és az életvitelében jelentősen gátolt betegnek gyakran a házassága, partneri kapcsolata megromlásával is szembe kell néznie.
Kezelését jó lenne minél korábban elkezdeni, de
sokszor például az utazási képtelenség, vagy a kísérő hiánya miatt ez nem
kivitelezhető. Többféle szakpszichoterápiás módszer sikerrel alkalmazható, de
hosszabb kezelési idővel számolhatunk, és az ezt kiegészítő, ritkán a csak
önállóan alkalmazott gyógyszeres kezelés is nagyban csökkentheti a tüneteket. A
gyógyuláshoz sok türelem kell, mert a javulás is hullámzó, és az elakadások nem
jelentenek feltétlenül „visszaesést” vagy kudarcot.