A szorongásos betegségek gyógyszeres kezelése

Figyelembe kell vennünk, hogy a szorongásos betegségek krónikus lefolyásúak, a gyógyuláshoz türelemre, kitartásra és a beteg aktív együttműködésére van szükség. A betegek kb. felénél legalább 5 éves (!) betegségtartammal számolhatunk. Előfordul, hogy a lassú javulás, vagy a hullámzó lefolyás miatti átmeneti rosszabbodás a betegben új szorongásokat is kelt, így abbahagyja a kezelést. A szorongásos betegségek kezelésében járatlanabb orvosból is szorongást válthat ki a látszólagos kudarc, aki ezért kapkodni kezd, és ez a szakmai önbizalom vesztés az orvos-beteg kapcsolat zavarához, vagy például a gyógyszerek elhamarkodott váltogatásához, indokolatlan kivizsgálások sorozatához vezet.

Súlyosabb, vagy az első – sokszor családorvosi – kezelésre nem kellően javuló panaszokkal érdemes tehát e téren speciális jártasságot szerzett szakembert keresnünk.

A gyógyszerek és a pszichoterápia is, bár különböző hatásmódokon keresztül, egyaránt a szervezet finom szabályozási folyamatait változtatják meg. Egy új, a korábbinál stabilabb egyensúlyi állapot kialakítása időigényes folyamat. Fontos tudni, hogy ez a pszichoterápiás kezelésekre is vonatkozik. Bár sokszor már az első találkozást követően jelentős megkönnyebbülést éreznek a páciensek, ne kövesse ezt csalódás azért, mert ezt követően a látványosan gyors – néhány napos-hetes – hatás elmarad. A gyógyszerek teljes hatásának kibontakozásához is olykor hetekre lehet szükség, és az adagolás változtatásának is csak napok múlva lesz érzékelhető eredménye. Kivételt csak a korszerű szorongásoldók bizonyos típusai, az úgynevezett nagypotenciálú benzodiazepinek jelentenek, amelyek megfelelő alkalmazásával azonnali szorongáscsökkentés érhető el. E gyógyszerek hosszabb távú alkalmazása viszont csak szakorvosi felügyelet mellett javasolható.

A gyógyszeres kezelés három szakaszra osztható: az akut szak a tünetmentesség eléréséig tart, amelyet a tünetek kiújulásának veszélye miatt általában minimum 6-12 hónapig a folytatólagos kezelés fázisa követ. A vizsgálatok szerint a terápia idő előtti befejezését követően a betegek legalább 60-80%-a egy éven belül visszaesik, ezért azoknál, akik kezelés nélkül gyakran visszaesnek, vagy állapotuk súlyos, sokszor éveken keresztül visszaesést gátló kezelést is folytatni kell.

Mindenkit szeretnénk lebeszélni az „öngyógyszerelésről”, de még a szomszéd adta gyógyszereket se vegyük be azért, mert neki a hasznára vált. A régebbi, ma már korszerűtlen „nyugtatók” hatása biokémiai szempontból az alkoholhoz hasonló, ezért e régi szerekhez viszonylag könnyű a hozzászokás. A szorongásos betegségekben az alvászavar az alapbetegség tünete, így önmagában altatók szedésével is csak a hozzászokást kockáztatjuk, és csak átmeneti eredményt érhetünk el.

Itt kell beszélnünk a függőség (dependencia) kérdéséről. Általános elvként elfogadhatjuk, hogy az emberek bizonyos hányadánál, feltehetően genetika, biológiai okok miatt, könnyebben alakul ki dependencia. Ehhez azonban kell egy olyan anyag is, amely önmagában hordja a függőség kialakulásának lehetőségét. Ebből a szempontból nagy különbség van a vegyületek, így a gyógyszerek között is. Szerencsére a kémiai vegyületek döntő többsége nem képes függőséget kialakítani, és a köztudattal ellentétben ide tartoznak a szorongásos betegségek terápiában is gyakran használatos antidepresszív gyógyszerek. A függőségnek egyébként szigorú ismérvei vannak, például az adag önkényes emelése a kívánt hatás érdekében, a szer központi szerepe az egyén életében, a szer használatán kívül minden egyéb tevékenység elhanyagolása, a szer abbahagyásakor jelentkező, és az adott vegyületre jellemző elvonási tünetek.

A gyakorlatban ilyen esetekkel csak kivételesen találkozunk. Ne tévesszük össze a függőség fogalmát a szorongásos betegségek természetéből következő alábbi jelenségekkel:

- A gyógyszerelés idő előtti abbahagyása az eredeti betegség kiújulásához vezethet. Senkinek nem jutna eszébe a magas vérnyomásban szenvedőt függőséggel riogatni azért, mert ha gyógyszereit elhagyja, ismét magas vérnyomásértékeket mér majd.
- A gyógyszerelés szakszerűtlen csökkentése, hirtelen elhagyása a tünetek hevesebb formában való kiújulását eredményezheti. Ez nem csak a szorongásra igaz, hiszen ismert jelenség például, hogy sok esetben a szívbetegségre, magas vérnyomásra szedett gyógyszerek hirtelen abbahagyását szívinfarktus, agyvérzés követheti.
- Bizonyos szorongásoldókat, a szervezetben történő viszonylag gyors lebomlásuk miatt, sokszor nem elég a rutinszerű „3x1” formában adagolni. Sokan arról számolnak be, hogy "alig várják" a következő gyógyszerbevételt, mert a szokásos időponthoz közeledve szorongásuk visszatér, pedig egyébként akár már teljesen panaszmentesek. Ezt a szorongásérzést sokszor minősítik tévesen „gyógyszeréhségnek”, és nagyon helytelenül, a függőség bizonyosságaként értelmezik.
- A gyógyszerek csökkentését rossz közérzet, kellemetlen tünetek kísérhetik. Ez egyrészt a szervezet új egyensúlyi állapotának kialakulását jelző, átmeneti kellemetlenség, amely a kezelés sajátossága, és ettől még szakorvosi felügyelettel a gyógyszerszedés abbahagyható.
- Azt is fontos tudni, hogy bizonyos gyógyszerek várhatóan kicsit több, mások kevesebb kellemetlenséget okoznak az elhagyásukkor, bár a szenvedés mértéke egyénileg is nagyon különböző. Egy biztos: a kellemetlen tünetek nem azt jelentik, hogy a háttérben súlyos, vagy veszélyes élettani, kórélettani folyamatok zajlanak, vagyis minden gyógyszer biztonsággal abbahagyható!

Bizonyos gyógyszerekre igaz hogy a kezelés kezdetekor fokozhatják a szorongásos betegség tüneteit. Különösen a pánik betegségben szenvedők tolerálják nehezen ezt a mellékhatást, mert a gyógyszer okozta "rosszullét" nagyon hasonlít a pánik rohamok idején átéltekhez, és emiatt könnyen megszakíthatják a terápiát. Nagyon fontos ilyenkor a kezelőorvossal konzultálni! Érdekes tapasztalat, hogy nagy egyéni különbségek vannak e gyógyszerek tolerálhatósága tekintetében, minden egyes betegnél meg lehet találni azt a szert, amely nem, vagy csak alig okoz kellemetlen panaszokat.

Mindig a teljes embert kezeljük, és nem lehet kellőképp hatásos a gyógyszeres kezelés a beteg pszichés vezetése, sok esetben a szakszerűen vezetett pszichoterápiája nélkül. Klinikai hatásvizsgálatok és felmérések többször is megerősítették, hogy a "gyógyszer, vagy pszichoterápia" kérdése mára elavult, e két megközelítés nem riválisa, hanem kiegészítője egymásnak.

Szerző: Dr. Ormay István